Olvasás-népszerűsítő kampányba kezdett a Libri, amelynek keretében sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Miért érezték szükségét egy ilyen nagyszabású, az egész esztendőn átívelő program életre hívásának?
Több okból. Könyvkereskedőként elemi érdekünk a könyvek, az olvasás népszerűsítése. Nem csak a gazdasági-kereskedelmi szempontokat értem ez alatt, az olvasás több szempontból is különleges, semmihez nem fogható emberi tevékenység.
A 21. századra eljutottunk oda, hogy nem az a kérdés, mit olvas valaki, hanem hogy olvas-e egyáltalán.
Egyszerűbben fogalmazva, ma jellemzően nem a könyvek és a kiadók versenyeznek egymással, hanem a szabadidős tevékenységek között folyik egyre kiélezettebb verseny. Ami nem azt jelenti természetesen, hogy a digitális platformoknak, a streamingcsatornák kínálatának, a zenének vagy különösen a sportnak ne lenne helye az életünkben, hanem hogy ezek mellé vissza kell zárkóznia az olvasásnak, nem lehet, hogy mindig más nyerjen.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a 21. század piaci valóságával? Megszületik a Summa oeconomiae, amelyben filozófia, teológia, gazdaság és gyakorlati tapasztalatok találkoznak.
A tartalom új, a „mosoly” a régi.
Más kritikát nem is tudtak megfogalmazni.
Számos szcenáriót láthattunk és olvashattunk már arról, hogy miképpen reagálna az emberiség egy világvége-helyzetre. Az eternauta egy egészen új opciót mutat be.
Vidékszerte generációk, építészeti emlékek és szokások őrzik a magyar ipar emlékeit.
Idilli béke, napfény, madárcsicsergés, méhzümmögés, csendben csordogáló folyó, magyar táj, magyar ecsettel. Milyen szépek a fák is a Tisza túlpartján! Ami már Ukrajna. Az innenső part a gyermekeink talpa alatt Magyarország.
